Barátkozz össze a Farkasoddal!
Első olvasatra furcsának tűnhet, hogy azt tanácsolom: barátkozz össze a gyilkosoddal. De hidd el, megéri!
Egy régi mondás szerint a barátodat tartsd közel magadhoz, az ellenségedet pedig még közelebb. A Lupuszt az orvostudomány jelen álláspontja szerint nem képesek gyógyítani, csak a szinten tartására törekszenek, ennélfogva, és egyértelműen a Farkasod lesz a gyilkosod. Mégis azt mondom: barátkozz össze vele!
E tanács oka nagyon egyszerű: ahhoz, hogy összebarátkozzatok, első körben meg kell ismerned. Ha megismerted, rá fogsz jönni: nem kell önmagadat hibáztatnod semmiért. Sem a gyengeségedért, sem a fájdalmadért, sem a hisztikért, sem az alváskényszerért, sem pedig azért, mert kevésbé kívánod a szexet. Eleinte csak olykor-olykor. Később, ahogy egyre több mindent felzabál benned a Farkasod, egyre gyakrabban. … Eddig mindezért önmagadat okoltad, és büntetted. Ebből az állapotból pedig kialakult egy egyre mélyebbre ható depresszív folyamat a lelkiállapotodban. Tehát, tulajdonképpen nem volt elég, hogy kínlódtál egész nap, de meg is büntetted magad ezért. Ismerős a mondat?: nem igaz, hogy még erre sem vagyok képes!!!…
Eleinte én is sokat ostoroztam ezzel a mondattal magam, mikorra rájöttem, hogy ezt, és az ilyen állapotokat nem én okozom magamnak, hanem a Farkasom dolgozik és pusztít bennem. Ha pedig ő csinálja, akkor miért is kellene nekem bűnhődnöm azért, amit ő követ el?
Első lépésként fogadd el, hogy a Farkas dolgozik. Ha akarod, ha nem. Ha nem bírod felemelni a kezed, akkor tudd: épp a vállaidat zabálja. Ha gyorsan szeretnél felállni, és hirtelen vissza kell ülnöd, mert nem bír el a csípőd, akkor tudd: a Farkasod elkezdte csócsálni a csípőidet. És még sorolhatnám - de úgyis tudod!
Nem te vagy gyenge! A Farkasod nagyon erős, sokszor le is dönt a lábadról. De! Te erősebb vagy! Ezt jól vésd az eszedbe! Gondolj rá úgy, ha egy-egy új tünettel találkozol magadon/magadban, hogy nem az állapotod romlik, hanem a Farkasod étvágya nőtt. Ne is aggaszd magad tovább vele, majd abbahagyja. Ha eléggé bezabált már. Ez az oka annak, amit az orvosok úgy hívnak: "aktív a lupusz", vagy: "Nyugvó állapotban van a lupusz".
Felejtsd el, hogy a laboreredményeidet feltöltögeted a Facebook-csoportokba, és érdeklődsz, hogy ez, meg ez mit jelent? Vagy: hogy ha ez ennyi, akkor meghalok? Vagy: ha ez ennyi, akkor ebből ez lesz? …
Megmondanád, ennek mi értelme van?
Egyrészt: a csoporttagok nem orvosok, és, bár lehet náluk is hasonló érték, de két egyforma Lupusz nincs. Nem létezik. A Farkasnak ezer és egy formája van, és pont ennyi fajta társbetegséget hoz magával, mert egyedül rém unalmas neki tombolni benned. Ha kérdésed van, azokat gyűjtsd össze, és tedd fel a téged kezelő immunológusodnak. Különben félrevezetnek a téves (bár a legnagyobb jóindulattal adott) információk. Én 3 havonta jelentkezem az immunológusomnál (mert már nem kezelik a Farkasomat), és, hogy ne felejtsem el, miket művel velem, hát fotókat készítek. Egy albumba rendezem, és mikor megyek a profomhoz, csak mutatom a képeket, és a friss labort. Mondanom sem kell semmit, azonnal pontosan tudja. Joggal kérdezheted: és ennek mi értelme van? Hát, csak annyi, hogy 1. nem idegeskedek az orvosi kontroll előtt, és 2. nem vagyok ideges az orvosi kontroll után sem. Miért? Mert ő megnézi a fotókat, és a labort, rögzíti, amit akar, majd kedélyesen elbeszélgetünk arról, hogyan lehetnék még ennél is jobban.
Legutóbb, példának okán, pont arra volt szükségem, hogy megnyugtasson, egy új tünetben. Merthogy már nem tudok egész nap ébren lenni, délben alszom 2-3 órát, mint a babák. A profom szerint ez, így, ebben a formában teljesen rendben van. És nekem ennyi elég. Miért is kellene ezzel tovább foglalkoznom? Ezek szerint a Farkasom most azt játssza, hogy délidőben birkózóst játszunk, és ő győz. Én meg alszom. … Lehetnék ettől idegbeteg is, meg is büntethetném magam, de mi értelme volna? Jobban érezném magam tőle? … egyáltalán nem.
Ha haragszom a Farkasomra, nem lettem volna képes arra, hogy bemutassam őt a családomnak. Ha valakit gyűlölsz, arról úgy beszélsz, hogy meggyűlölteted őt másokkal is. Ha te gyűlölöd a Farkasodat, és meggyűlölteted a Farkasodat a családoddal is, akkor saját magadat gyűlölteted meg velük. És saját magaddal is. Hiszen a Farkas is te vagy. Benned van, veled él, a te reakcióidra reagál.
Majd csak figyeld meg: akkor aktív, ha folyamatosan, hónapokig stresszben élsz. Pont úgy fal fel téged, ahogyan te magad felfalod a lelkedet. Pont úgy büntet téged, ahogyan te bünteted magadat. Vagy a mások által rád kényszerített körülményeidért, vagy azért, mert nem vagy képes olyan ganénak lenni mással, mint amilyen ganék ők veled.
És az állandó stressz útján minden esetben eljön az a pont, amikor pánikreakcióval reagálsz egy mondatra, egy élethelyzetre, vagy egy mozdulatra. Ez a pánikreakció (amit te észre sem veszel) ébreszti fel benned a Farkast. Aki, mivel a testedbe zárva él, a testeden belül támad. És - bármilyen hihetetlen - próbál megvédeni téged. Ha ugyanis beteggé tesz téged, akkor az emberek hozzád állása megváltozik. A gonoszkodást előbb-utóbb felváltja valamiféle részvét. A farkasod így véd meg téged.
Egészen addig, amíg te magad nem leszel képes kijelölni és megvédeni a saját területeidet.
Figyeld csak meg: a Farkasod mindig rámutat arra, hol vállalsz erőn felül az életedben. Nem véletlen, hogy már kutatják az immunológiában a psziché és a Lupusz összefüggéseit. Ugyanis: ha fizikailag vállalod túl magad, a Farkas nem tágít a mozgásszerveidtől. Ha a családi életed (gyermekkor, házasság, szülőség, nagyszülőség) a problémás, vagy lelkileg terhelt, akkor a Farkasod rámászik a belső, lágy szervekre. Ha a nőiségedet, vagy férfiségedet nem vagy képes jól kezelni, akkor a Farkas élvezettel csócsálja a passzmirigyeidet, és a nemi szerveidet.
Mondd, hogy nincs igazam. …
Ha innen nézzük, akkor láthatod: a Farkasod - bár ő lesz végük a gyilkosod - a barátod. Mert rámutat arra, hol kell változtatnod az életeden ahhoz, hogy ő nyugton maradhasson, és pihenhessen végre. Ugyanis azért öl meg végül, mert te nem hagyod őt pihenni.
Mosolyoghatsz, ezt a mondatomat olvasva. Csak, tudod, én már megtapasztaltam azt, amit te még csak most fogsz megtapasztalni: mióta megismertem, elfogadtam, és megtanultam együtt élni a Farkasommal, azóta tud ő is pihenni. Miért? Mert életmódot váltottam, fokozatosan, úgy, ahogyan a Farkasom mutatta nekem.
Az Antifoszfolipiddel megmutatta, hogy a bántalmazott gyermekkorom mekkora károkat okozott nekem akkor, és mekkora lelki terhet rak rám a jelenben is. Mióta lezártam, végleg a szülői házat, és azt, ami onnan áradt felém, az Antifoszfolipidem nyugalomban van. Az ízületeim szétroncsolásával megmutatta nekem, mennyi plusz terhet vettem magamra, nemcsak gyermekként, de az első házasságomban is azzal, hogy a munkahely mellett még földeket műveltem, állatokat neveltem, hogy az ingyenélő, semmire sem való, de bántalmazó, italbarát férjem pénzszórását kompenzáljam a külvilág felé, és kényszeresen mutassam azt, hogy mégis minden rendben van. Kifelé éltem. A Farkasom ezt látta, és megállította a mozgásomat - hogy szembesüljek a jelen realitásával. Elváltam, és megkönnyebbültek a mozgásszerveim is. Mikor az állandó gyulaadásoktól és az immunológusok félre-kezeléseitől még betegebb lettem, mint kellett volna, akkor azt mutatta meg a Farkasom, hogy a saját háztartásomat nem tudom ellátni. Egy agyi infarktussal tett teljesen mozgásképtelenné. Mert így, ezzel az állapottal érte el azt, hogy lássam: van-e olyan ember az életemben, aki akkor is foglalkozik velem, ha annyira sem tudok mozogni, hogy a fenekemet kitöröljem. Hogy van-e olyan ember az életemben, aki akkor is rám nyitja az ajtót, ha a nyálam folyik, és érthetetlen a beszédem. Egyszóval: azt mutatta meg a Farkasom: melyik ember érdemes arra, körülöttem, hogy kapcsolatban maradjak vele. És, tudod, mire mutatott még rá a Farkasom? Azzal, hogy rám szabadította a COPD-t, megmutatta azt is: nem nyelhetek le örökké mindent. Ki kell mondani, amit ki kell mondani. Különben megfulladok az önvédelmem érdekében is eddig kimondatlan, másoktól benyelt gonoszságoktól.
Mikor megértettem azt, mit akar tőlem a Farkasom, és igyekeztem az útmutatásai szerint nagytakarítást véghezvinni a saját Életemben, a Farkasom végre, több évtized után megpihenhetett. Mióta nem "kezelik" az orvosok a Lupuszomat, mióta életmódot váltottam, mióta másokkal szemben megvédem a Farkasomat, és így önmagamat is, sokkal jobban vagyok - és ezt a laborok is igazolják. Emelkedik a TSH-m, folyamatosan 30 alatt van a süllyedésem, javul a légzésfunkcióm. És hiába jelentkezik az Antifoszfolipidem dupla literrel, fizikai mutatványt már nem képes rajtam végezni.
És, hogy miért tettem idézőjelbe a "kezelés" szót? Egy következő bejegyzésemben - ha érdekel - elolvashatod.